négy hónap

 

  

 

 

(a képeket a szobám ablakából készítettem)

kollégium, emberek

Hahó Emberek!

Így, hogy holnapután az utolsó előtti Erasmusos hetembe vágok bele itt Freiburgban, elérkezett az idő, hogy beszámoljak arról, hogy hol is lakom, meg milyen emberekkel ismerkedtem meg. Ha-ha-ha.. mint nyilvánvaló, nem megy nekem ez a blogolás; egyszerűen nincs idő rá. De még teszek egy végső kísérletet, így, az utolsó beadandók, klauzúrok, prűfungok közt...

Szóval egy névleg katolikus Wohnheim-ban, amolyan kollégiumban lakom, a neve "Thomas Morus Burse" (TMB). Ez sokban eltér az otthon tapasztalt katolikus és kollégium-októl: egyrészt jóformán az intézménynek csupán fenntartója az egyház, fiúk-lányok teljesen önálló, 15 fős lakóközösségekben (=Wohngemeinschaft=WG) laknak, a vallásos tartalom pedig teljesen fakultatív módon vannak felkínálva.

Én a 4-es számú WG-ben lakom, körülbelül huszonvalahány WG van ebben az intézményben. Az egyetemnek amúgy vannak saját kollégiumai, de oda nem kerültem be. Biztonság kedvéért megpályáztam katolikus kollégiumokat is, és szerencsére ide felvettek. A TMB a város keleti végében, a Littenweiler nevű völgyszerű városrészben van, az egyetemtől 15 perc villamosozással és 15 perc sétával érhető el. Csendes városrész, lakóházak, társasházak vannak a környéken, és a kollégiumtól 10 percre már elérhetőek a völgy két oldalán húzódó fenyőerdős hegyoldalak.

A kollégium az utcáról ősszel

A keleti szárny, ahol lakom; második emelet jobbról a második ablak (redőny felhúzva) az enyém

A főbejárat belülről

A WG-m folyosója

December 6. reggele :-)

Itt Németországban mindenütt egyszemélyes kollégiumi szobák vannak, ami nekem új, de tetszik. Freiburgban amúgy elég nehéz szállást találni diákoknak, mindig hamar elfogynak a kollégiumi helyek, így szerencsém volt. Ez a szoba havonta 235 euróba kerül, ami itteni viszonylatban nem drága. És a kollégium infrastruktúráját tekintve tényleg semmi nem hiányzik nekem. Itt egy kép a szobámról; időközben vettem bolhapiacon egy sötétítőfüggönyt ágytakarónak illetve egy szőnyeget, és az ágyam fölötti falat fonal, gyurmaragasztó, mini csipeszek és gemkapcsok felhasználásával az otthonról hozott fényképekkel dekoráltam ki szárogatókötélszerűen.

A szobám a beköltözésem napján októberben

A WG-mben tehát 15-en vagyunk, egy közös konyhával és  2-2 közös férfi-női fürdővel/WC-vel. Egy hete, szombaton kiköltözött Mari, azaz Marilena, az egyik lakótársam, mert elutazott Svédországba Erasmusolni. Szomorú volt látni, ahogy a szüleivel hosszasan pakolták a cuccokat az autóba majd elmentek; belegondoltam, lehet soha többé az életben nem fogunk találkozni.

A WG-ben kedvesek az emberek; 15-ből csak 4-en vagyunk külföldiek (egy amerikai lány, egy török srác, egy izlandi lány akit most egy brazil lány váltott fel, meg én), a többiek mind németek. Ez egyrészt tök jó, mert itt aztán van lehetőség gyakorolni a németet, másrészt viszont sokszor irigylem azokat, akik külföldiek közt élnek a kollégiumukban, mert a németek közt - akik itt itthon vannak - kissé kisebbrendűségi érzésem van a nyelvi nehézségeim miatt. Mondjuk most már egész jól megértem őket egyenként, de ha ketten vagy többen beszélgetnek, elég nehéz követni a beszélgetés folyamát, pláne hozzászólni. Így a kollégiumban hiányzik az, hogy olyanokkal legyek együtt, akikkel egy "státuszban" vagyok: külföldiekkel, átutazókkal, Erasmusosokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek, és mellesleg akadozó, akcentusos, hibás németüket jobban megértem, mint az anyanyelviekét.

Talán ezért is van az, hogy a leginkább olyanokkal kerültem barátságba, akik szintén Erasmusosok, mert noha egyáltalán nem, de mégis "egy nyelvet beszélünk". Így a legkedvesebb ismerőseim többek közt két olasz lány, a művészettörténetet tanuló Maria, az erdészmérnöknek készülő Arianna, a cseh töris Eliska, és a lengyel Agnieska, aki kommunikációtudományt tanul.Velük már sok külön programon (kirándulás, városnézések, közös vacsorafőzések) vettem részt közösen, vagy csak simán összefutottunk, vagy közös óránk is van. Azt hiszem, noha a WG-beli németek is kedvesek, mégis ezekkel az emberekkel, a hasonló új élményeket, tapasztalatokat szerző, hasonló német nyelvet beszélő "sorstársaimmal" fogom tartani a későbbiekben a kapcsolatot; már meg is beszéltük egymás meglátogatását!

Részlet a szülinapom WG-s ünnepléséből; sajnos csoportkép nem készült

És a szülinapom megünneplése Erasmusosok körében :-) Eliska, Zsófi, én, Anna, Maria, Arianna, Marianna, Anna (b-j)

A 25. szülinapomat októberben kétszer is megünnepeltem, egyszer a lakótársaimmal, egyszer pedig az Erasmusos új ismerősökkel. A WG-sre ha jól emlékszem, sóstanglit és ostoros kalácsot sütöttem, az Erasmusosokat pedig tárkonyos babgulyással, sóstanglival és hatlapossal örvendeztettem meg :-) hát igen, ők azért közelebb állnak a szívemhez. Van itt néhány magyar ismerős is, szintén Erasmusosok vagy egyéb külföldi tanulmányi programban vannak/voltak itt; velük is össze szoktunk futni néha, hogy megbeszéljük, kivel mi újság, és hogy ne felejtsünk el magyarul. :-) Amúgy igen, érdekes megtapasztalni, hogy mennyire meghatározó az embernek az anyanyelve, és hogy sosem fogom tudni olyan jól kifejezni magam és megérteni a világot más nyelven, mint magyarul, mint a magyar nyelv által. Éppen magyarul. Milyen esetlegesnek és véletlennek tűnik most ez is. "Ennyi erővel" születhettem volna Bulgáriában, Kazahsztánban vagy Sri Lankán is, és akkor a világ egy másik nyelvét beszélném.

Ejj, nagyon gyorsan elment ez a négy hónap. Most, hogy még két hetem maradt itt Freiburgban, próbálom - amennyire a kurzusok záróakkordjai mellett lehet - intenzíven kihasználni az időt, ma például Konstanzban és Meersburgban voltam, a Boden-tó partján Mariaval és Ariannával egy szervezett kirándulás keretében, de még a következő két hétbe belegyömöszölök egy borkóstolót, egy frittelle- (nem tudom így kell-e írni, olasz fánk) és egy falafel-partit az olaszokkal, egy kiruccanást Schauinslandra (a Fekete-erdő egyik legmagasabb pontja, Freiburg területén) és Németország legmagasabb fájához (ami állítólag itt van Freiburg környékén) és egy búcsúpartit, talán lángossal.

Még szeretnék írni bejegyzéseket, vagy legalábbis fényképeket mutatni a helyekről, ahol jártam: városokról (Colmar, Strassburg, Basel, Konstanz, Meersburg) és kirándulásokról (Titisee, Feldberg, Zweribach-vízesések, Feketeerdő egyéb pontjai). Szóval még jelentkezem. Most jó éjszakát!

"Nie wie da"... - "Bunt nicht braun"...

Este hét óra, Freiburg, belváros. Egy egynapos baseli tanulmányi kirándulásról érkeznék vissza a kollégiumba. A villamos megáll a Stadttheaternél - mindenki szálljon le, nem megy tovább.

Mint később megtudtam, körülbelül húszezer ember vonult az utcán. Demonstráció az idegengyűlölet, iszlámellenesség, a Pegida [német neonáci szervezet] ellen, a bevándorlók, a sokszínű társadalom mellett - Freiburg történetének állítólag legnagyobb tüntetése.

Csak álltam és néztem, nem tudtam továbblépni. Meg aztán én, egy Hunyadi Mátyás, Petőfi Sándor vagy Liszt Ferenc országából jött lány, Gerócsok-Tomasicsok-Kósekek sarja, elgondolkoztam. 

Egy hosszú bejegyzés az egyetemről

Hahó mindenki,

Íme egy újabb bejegyzés, nagy nehezen, de megszületett! :-) Ez a nyolcadik hét az egyetemen, már két hónapja vagyok itt, és ez még csak a 4. bejegyzés.. szeretnék többet írni, de egyszerűen nincs rá idő sajnos, most éppen be vagyok havazva egészen, elég sokat kell olvasnom hétről hétre az órákra, persze németül, és persze szakirodalmat, szóval nem könnyű! Plusz még az eltén futó kb. 4 órámra is készülnöm kellene.. :-S Szóval az Erasmusosok élete nem annyira csak játék és mese.. legalábbis az enyém, de lehet hogy én túl szorgos vagyok! Ezt már meg is jegyezték páran. Sajnos az utóbbi pár hétben még az Erasmusos új ismerőseimmel-barátaimmal is alig volt időm összejönni, de remélem a jövő héttől jobb lesz a helyzet, aztán 19-én meg már megyek is haza a karácsonyi szünetre. Apropó, a következő bejegyzésben az itt megismert új emberekről lesz szó, és majd írok valamit a koliról is.

Mielőtt nekilátok leírni az egyetemi élményeimet, még felhívnám a figyelmet arra, hogy ha van kedvetek, írjatok a bejegyzésekhez megjegyzést, visszajelzést, kérdést, vagy amit akartok! az tök jó volna! :-)

Akkor hát az egyetemről..

Az "Albert-Ludwigs-Universität" nevét az egyetemet 1457-ben megalapító VI. Albert Habsburg főherceg, és az intézmény fennmaradását az 1810-es években lehetővé tevő I. Lajos (Ludwig) badeni nagyherceg után kapta. Ma mindenféle dolgot lehet itt tanulni, orvosi-jogi-természettudományos-bölcsész-társadalomtudományi stb. dolgokat, és több mint 20.000 hallgató jár ide, ami elég sok ahhoz képest, hogy a városban laknak körülbelül 200.000-en! És ha jól emlékszem az első heti információs előadásokra, akkor a hallgatók 15%-a külföldről jön. Valóban, az ELTE-hez képest, ahol az ember igen ritkán találkozik csak külföldiekkel (persze ki is akarna magyarul tanulni, vagy egyáltalán Magyarországon?), esetleg határon túli magyarokkal - itt egészen vegyes a társaság. Az órák németül folynak, legalábbis az én óráim, (de hallottam egy-két szakról (pl. erdőmérnöki), hogy a mesterképzést angolul lehet elvégezni).  A "német" (legalábbis anyanyelvi szinten beszélő) hallgatók közt közt is elég gyakran lehet találni egy-egy Gianni-t, Tomaszewski-t, vagy egyéb más nyelveken hangzó neveket. Igen; habár Freiburg nem is olyan nagy város Németországban, de itt is elég jól megtapasztalható az a multinacionális környezet, amiről Nyugat-Európát illetően olyan sokat lehet hallani: az egyetemi órák névsora, az utcán elkapott mindenféle nyelvű beszélgetések, mindenféle bőrszínű és ruházatú emberek - hogy a legszembetűnőbbeket említsem. De talán hasonlóan nézhetett ki Magyarország is pl. a török kor után, a betelepítések-betelepülések révén, csak mára már nem számít, ha valakinek német vagy szlovák vagy egyéb más nemzetiségű neve van..

Az egyetemnek elég sok épülete van, a városban szétszórva - a bölcsészkarhoz tartozó épületek, ahol nekem is óráim vannak, az óvárosban vannak, a kollégiumomtól körülbelül fél óra alatt elérhetőek; többségük 20. századi, nem túl patinás, bár vannak középkori eredetű épületek is. Az ELTE Múzeum körúti kampusza számomra szebb!

Az egyik büfé, az Europa Café. Nem sok képem van az egyetemről, de ezt lefotóztam, mert jó hely! És lehet készpénz helyett lehet a feltöltött német freiburgi diákigazolvánnyal, 2 másodperc alatt is fizetni, és a tejeskávét müzlistálban adják, komolyan. :-)

Most pedig néhány pontban összegyűjtve, hogy mi az, ami szembetűnően más, furcsa számomra, az ELTE-hez képest:

1. Kopogtatás. Az egyes órák és az órán belül elhangzott prezentációk végén az emberek kopogtatnak a padon, egyfajta tapsként! Ez annyira furcsa és vicces volt eleinte, néztünk is mi külföldiek, hogy ez meg mi! De aztán elfogadtuk, oké, helyi szokás, azóta kopogtatok én is szorgosan :-) Végülis ez egyfajta "átmeneti rítus" az óra végén, és az ember tudja, hogy akkor most már végre vége az órának. Bár nekem továbbra is jobban tetszik az eltés "rendszer", vagyis az, hogy sosem tapsolunk vagy kopogtatnuk, maximum a félév legutolsó előadásán tapsolunk, és akkor is csak abban az esetben, ha nagyon jó volt az előadó és az előadás. És mivel ez elég ritka, egy ilyen spontán félév végi taps nagyon 'ott' tud lenni! Itt ez a kopogtatás azt hiszem, nem tudja ezt kifejezni.
2. Idősek. Az előadásokon a hallgatók 30-50%-a 50 év feletti! Tök érdekes! Azt hallottam, hogy valami összeg befizetésével bárki behallgathat az  előadásokra, és igen sok nyugdíjas teszi ezt, ami tök jó szerintem. Látni, hogy 60 év felett nem csak a szappanoperák és a szupermarketek akciós szórólapjai tudják fölkelteni az ember érdeklődését, hanem mondjuk egy előadás a 20. század egyetemes történelméről, vagy a középkori könyvkultúráról..

3. Kredit=időmennyiség. Itt szembesültem azzal, hogy a kredit, amit egy-egy kurzus teljesítéséért kapok, időegységnek számít, pontosabban 1 kredit kb. 25-30 óra tanulásra, felkészülésre fordított időnek felel meg, az európai felsőoktatási kreditrendszerben. És itt minden ehhez mérve kerül beszámításra, például egy kurzus, amihez olvasni kell óráról órára, esszét, zh-t, szemináriumi dolgozatot kell írni és egy referátumot tartani, az 10 kreditet ér. És nem fordulhat elő, hogy egy olyan kurzus, amire kiselőadással, két csoportfeladattal és szemináriumi dolgozattal kell készülni, 2 kreditet érjen... (ld. ELTE-s kurzusok..)

4. Reflexió. Meglepő, és PPK-n [értsd: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara] közhelyesnek és haszontalan dolognak tartott reflexiót itt elég sok gyakorlati kurzuson megkövetelik. Ha nem is írásos formában, de legalább szóban reflektálj arra, hogy egyáltalán miért ülsz azon az órán, mit gondolsz az elhangzottakról, mi a véleményed az egészről - ennek megfelelően a kurzusok anyaga által felvetett kérdések megvitatása mindig fontos. A történelmi témájú szemináriumok kulcsmondata a "tézis" és a "diszkussziókérdés" - azaz tudnod kell, hogy egy szakszöveg milyen álláspontos vesz fel a tárgyával kapcsolatban (ez a tézis), és hogy az milyen szempontból vitatható, milyen további kérdéseket vet fel (ezt kell megvitatásra alkalmas diszkussziókérdéssé fogalmazni). Az esszéíratás gyakorlata is bevett, aminek szintén az a lényege, hogy gondold át és mutasd be helyes érveléssel a saját álláspontodat! Én eddig sem voltam ellene a PPK-s kurzusok önreflexió-íratás gyakorlatának, de az itt tapasztaltak méginkább megerősítenek abban, hogy csak akkor tanulok meg valami igazán, ha eltöprengek azon, hogy mi is a véleményem arról a dologról, mennyiben érint az engem és mi szükségem van rá egyáltalán. Ez  amúgy a történelemtanítás itteni elveiben is visszaköszön - de arról egy újabb bejegyzést írok majd talán.
5. Papírhegyek. Itt van pénz fénymásolásra, nyomtatásra, nem úgy, mint az ELTE-n.. A tanárok egész oldalra, szépen, van, hogy egyoldalasan (!) nyomtatott handout-okat, tematikákat osztanak ki, és a diákok sem spórolnak a nyomtatással. Itt nincs olyan, hogy rossz a nyomtató, fénymásoló, nincs pénz papírra, tintára.. Az egyik pedagógiás szemináriumra a tanárnő csak az én négyfős csoportom prezentációjához a körülbelül 25 kurzusrésztvevőnek fejenként kb. 8 lapot nyomtatott ki, szó nélkül. Persze lehet ezt kritizálni a környezettudatosság felől, de valljuk be, otthon elsősorban anyagi okok miatt miatt nem nyomtatunk. Hát, szóval itt jobban élnek.

Összesen 10-12 órám van, ez azért bizonytalan, mert vannak olyan töris előadások, amikre csak "hallagtózni" járok be, de vizsgázni nem fogok. Ez a 10-12 elég sok ahhoz képest, amit én is, és asszem sokan mások az Erasmusos nyaralós-bulizós félévekről gondolnak, de igen, nekem elég sok órám van itt, ami azért is alakult így, mert kb 7-8 órát el szeretnék ebből fogadtatni az ELTE-n. Ezek az óráim fixek:

 - egy töris szeminárium a harmincéves háborúról, társadalomtörténeti perspektívában (tök jó, érdekes óra, katonák, parasztok, egó-dokumentumok, mikrotörténet-perspektíva, sok olvasnivaló, de érdekesek)

 - egy előadás a középkori könyvkultúráról (nagyon érdekes!! könyvkészítési eljárások, könyvfestészet, a könyvek értéke, szerepe a középkorban)

 - nyelvóra Erasmusosoknak (nem túl hatékony, de azért jobb a semminél)

 - művészettörténet-óra: a műgyűjtés történetéről (ezt is el tudom otthon fogadtatni, rokon műveltségterületnek, azért járok be, amúgy ez is érdekes, kicsit belelátok a művészettörténetbe ezáltal)

 - töris előadás a szén kultúrtörténetéről (új megközelítés számomra)

 - töris előadás Európa középkori globális kapcsolatairól (ez is új megközelítés, szintén érdekes!)

 - heraldika, címerek kultúrtörténeti nézőpontból (mire jók a címerek, mit fejeztek ki a korukban, stb.; ez is szuper, bár sok az olvasnivaló)

 - történelem szakmódszertan a nemzetiszocializmus mint törióra-téma példáján (úú ez elég sok újat mond nekem a történelemoktatásról, az eltés töris szakmódszertan-kurzusokhoz képest; nagyon érdekes beletekinteni, hogy mit gondolnak itt a történelemoktatásról, pláne egy ilyen érzékeny téma, mint a nemzetiszocializmus példáján!)

 - kooperatív tanulás csoportmódszerekkel (ez egy tömbösített gyakorlat volt épp a hétvégén, csoportmódszereket próbáltunk ki egymáson, érdekes volt ez is)

Ezeken kívül meg még lesz két tömbösített pedagógiás-pszichológiás órám; az egyik a tanári kommunikációról, a másik pedig tanári önmenedzselésről, "túlélés"-egészségmegőrzés-stratégiákról.

Bolhapiac a menza épületében. Tipikusan ez a kép sem tanulás közben készült, de hát óra közben az ember próbálja megérteni amit németül mondanak  :-)

S hogy milyen részt venni az órákon számomra?
Hát persze elég nehéz, a nyelvi nehézségek miatt. Megfigyeltem, hogy a legjobb hallott szöveg értéshez sok alvás, sok kávé kell, és előtte nap nem szabad még egy pohár sört sem inni! :-) Az elmúlt két hónapban azt hiszem, elég sokat fejlődtem a hallás utáni értésben; ha nagyon odafigyelek, már 80-90%-ot is meg tudok érteni :-) Az előadásokon ugye beszélni nem sokat kell, és így más a helyzet a gyakorlati kurzusokkal. Sajnos küzdök azzal, amivel tapasztalataim szerint a legtöbb Erasmusos küzd, hogy nem tudok hozzászólni az órákhoz, mert persze a németek mindenre rávágják a választ, vagy legalább spontán reagálnak, na és az nekem nem megy. És ez elég rossz érzés, mert olykor órákon át olvasok egy német szöveget az adott órára, de a felkészültségemnek effektive semmi látszata nincs az egyes alkalmakon :-( A beszédben megérkezésem óta ugyan bizonyára fejlődtem (ebben bizonyára sokat segít az is, hogy németek közt lakom -ld majd később), a gyakorlati órákon meg már kissé beleragadtam az érkezésemkor felvett megfigyelő szerepbe, és abból már elég nehéz kilépni, és aktívan hozzászólni a témákhoz. Persze ha csoportfeladat van, ott azért próbálok valamit én is hozzátenni, és könnyebb is kevés ember előtt megszólalni. Az viszont mindenképp igaz, hogy a legtöbbet a passzív szakszókincsem fejlődött a temérdek mennyiségű töris és pedagógiás szakszövegnek köszönhetően, amiken eddig átrágtam magam éjt nappallá téve. A hátralévő egy-két hónapban próbálok tudatosabban odafigyelni a beszédkészségem fejlesztésére, az íráskészségem javulását pedig a karácsonyig beadandó, előtte német anyanyelvű csoporttársakkal átnézendő, kijavítandó beadandók is garantálják. Ja, és amúgy angolul minimális mennyiségben (és minőségben :-) ) kommunikálok; mióta itt vagyok, körülbelül 25 angol mondat hagyta el a számat.

Hát ennyit szándékoztam ebbe a bejegyzésbe írni,. Gratulálok, kedves olvasó, ha a végére értél! :-) Ha van kedved, szólj hozzá! :-)

Freiburgról

Freiburg a Fekete-erdőből nyugat felé folyó és a Rajnába torkolló Dreisam folyócska völgyében fekszik. 

Kilátás a Schlossberg oldalából kelet felé, a Dreisam völgyébe - nagyon hátul, ahol két nagyobb (itt pontszerű) világos színű emeletes ház látszik, ott lakom :-)

A Dreisam folyócska, amitől öt percre lakom

A Rajna és a hegyvidék közti dombos vidéket "Breisgau"-nak is nevezik, innen jön a "Freiburg im Breisgau" név is. Ez a vidék Németország legmelegebb, legnaposabb vidéke, szőlő- és gyümölcstermesztéséről híres (pl. Kaiserstuhl és a Tuniberg nevű dombos-hegyes "szőlőshegyek" Freiburgtól nyugatra-északnyugatra) - Németország Toscana-jának is nevezik. 

A várost hegyek veszik körül, a belvárosból kb. fél óra közlekedéssel már kirándulhatunk is; ahol lakom, negyed óra sétával elérhetem az első erdős hegyoldalakat, turistaösvényeket. Freiburg területéhez tartozik a Fekete-erdő egyik legmagasabb pontja, az 1284 méter magas Schauinsland (ahova felvonó is közlekedik) - ezzel Freiburg Németország nagyvárosai közt a területén belüli legnagyobb szintkülönbséggel rendelkező város (több mint 1000 méter). 

Freiburg a Fekete-erdőből a Rajna völgye felé tartó kereskedelmi útvonalon jött létre a 11-12. században. Polgárai a környéki ezüstbányákból olyan jól meggazdagodtak, hogy saját maguk emeltek egy hatalmas, román stílusúnak indult, de végülis döntően a gótika jegyében épült templomot, a Münstert, amire tehát azért olyan büszkék, mert nem egy püspökség vagy érsekség vagyonából és céljaira épült, hanem a város polgárai adták össze amijük volt, a saját plébániatemplomuk felállítására. 

Az éppen felújítás alatt álló Münster a Schlossbergről

Vízköpők a Münster oldalán [megtalálod a vicceset? :-)]

A város történetéből a magyarok számára érdekes lehet még, hogy 1368-tól egészen 1803-ig Freiburg a Habsburg-dinasztia területeihez tartozott; ezt követően Baden, majd Baden-Württtemberg tartomány része lett.

A vörös Historisches Kaufhaus és a Münster

A régi (vörös) és az új (fehér) Rathaus (tanácsház)

Macskakő-kavics cégér egy könyvesbolt előtt - tele van az óváros ilyenekkel

A város legrégebbi építészeti emlékei a tízperces sétával átszelhető,üzletekkel-vendéglátóhelyekkel teli kedves kis óvárosban találhatóak. Itt az egy-két emeletes, középkori eredetű házak közt a macskaköves járdában kialakított csatornában kis patakocskák folynak, ezeket itt Bächle-nek nevezik.A második világháborúban, 1944. november 27. éjszakáján az egész belvárost lebombázták, de a Münster érdekes módon épen maradt. A háború utáni évtizedekben újjáépítették a belvárost, és az 1970-es években gyalogos zónává alakítva teljesen lezárták az autóforgalom elől. Ez is jelzi, hogy Freiburgban igen nagy tér jut a környezettudatosságnak. A közelben felállítandó atomerőmű elleni tiltakozásból jött létre az 1970-es években a német zöldpárt, aminek itt németországi viszonylatban igen nagy a támogatottsága. A a város nagy arányban hasznosítja a napenergiát (például van olyan városész, ami ezzel működik) és egyéb bio-öko energiát (pl. szélerőművek a hegyoldalakon); és már csak az Erasmusosok közt nagy számban vannak erdőmérnök-hallgatók, de van ismerősöm, aki a megújuló energiaforrásokról tanulni jött ide. Szelektív kukák mindenhol! És nagyon tetszik, hogy a város levegője tiszta! Ahol lakom, esténként elég jó "vidékszag" van :-) Nem tudom, hogy fogok újra hozzászokni a budapesti levegőhöz.. Az időjárásról annyit, hogy nagy szerencsére októberben minden hétvégén gyönyörű napos idő volt, így körülbelül minden hétvégén kirándultam (erről később beszámolok), most novemberben elég sokat esik az eső, úgy érzékelem, ugyan mindig csak körülbelül szemerkélve, de gyakrabban és huzamosabban, mint otthon.

Freiburg a Schlossbergről, nyugat felé - háttérben a francia Vogézek és a ködös Rajna-menti síkság, Elzász; jobbra a közelebbi hegy a szőlőbirtokokkal borított Kaiserstuhl

Szélerőművek a Schlossbergen

Ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, a városban nagyon sok a bicikli! A gyerekeket is a bicikli után kötött kis utánfutóval viszik a helyiek oviba meg mindenhova.

Kép egy ovi előtt -  a biciklizés szeretete korán kezdődik :-)

Rengeteg a bicikliút mindenütt! A macskakövön is!

Az idegenvezető hölgy elmondása szerint (akivel az első napokban városnéző sétán vettem részt) nagy az aránya a bűncselekményeknek Freiburgban, de mindez a biciklilopások miatt, úgyhogy ajánlott lekötni rendesen a biciklit. Én magam végülis nem vettem biciklit (habár rengeteg más Erasmusos vett magának), így a télre, hidegre, úgy döntöttem, mégha a bicikli-fílingről le is mondok, de a 90 eurós Semestertickettel nagyon jól elleszek - ezzel hat hónapig szabadon utazgathatok Freiburgban és a környékén.

Freiburg nagyon barátságos, élhető, tiszta, jó levegőjű város; az idegenvezető elmondása szerint Freiburgban pozitívan alakul a lakosságszám - és nem csupán az újonnan beköltözők által: több gyerek születik, mint amennyi ember meghal (ami ritka Németországban is), a város lakóira pedig  - talán az aránylag több napsütésnek köszönhetően - kevésbé stresszes, nyugodtabb, kissé mediterrán mentalitás jellemző (szemben más német területek lakóival). Mivel most vagyok először Németországban, nincs összehasonlítási alapom, de az biztos, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velem az első napoktól kezdve.

Most viszont elég mára, megyek aludni. Legközelebb az egyetemmel kapcsolatos benyomásaimról és a kollégiumról fogok írni. Tschüß! :-)

Megérkeztem Freiburgba!

Szóval megérkeztem Freiburgba!...

... több mint egy hónapja, október 4-én. Kocsival jöttünk, anya, apa, Bence és a barátom, Zoli, meg a négy hónapra való cuccaim. Ma november 8. van... igen, csak most kezdem írni a blogot valójában, hiszen szerencsére nagyon sok elfoglaltságom van mindig, és vártam, hogy gyűljenek az élmények.. most már összegyűlt egy adag. Kezdjük egy gyors jelentéssel a megérkezésemről.

Szóval kocsival jöttünk, péntek délután 5-kor indultunk Budapestről és két hosszabb pihenő beiktatásával reggel 10-re értünk ide, Freiburgba, teljes nevén Freiburg im Breisgau-ba.

Freiburg... szóval hol is vagyok most? Németország délnyugati csücskében, Baden-Württemberg államban

 

található ez a város, körülbelül 40-50 kilométerre a svájci, és kb. 20 kilométerre a francia határhoz; körülbelül 50-50 kilométerre vagyok Baseltől és Strassbourgtól. A fenti két, netről lopott térképen piros nyíllal jelöltem Freiburgot! A domborzati térképen is látható valamelyest, hogy nem egy síkság közepén helyezkedik el Freiburg (bár a Rajna mint német-francia határfolyó, és a mellette fekvő lapos terület nincs túl messze), hanem szép hegyek közt, pontosabban a Fekete-erdőnek nevezett hegységben (pontosabban annak a nyugati felén), ahonnan a Duna, valamint a Fekete-erdő-torta és a kakukkosóra ered. 

Hogy épp ezt a várost választottam négyhónapos Eramsus-ösztöndíjas tartózkodásom helyéül, abban az említett földrajzi meghatározottságok is szerepet játszottak :-) (Lásd majd a későbbi bejegyzéseket.) Az Erasmus-ösztöndíj egy (szerintem) bármely egyetemről, bármely hallgató által megpályázható lehetőség egy-két szemeszternyi külföldi tanulmányútra, amihez a külföldi létfenntartás költségeit kiegészítő támogatás is jár, és ami során a külföldön végzett egyetemi kurzusok a hazai tanulmányokban elfogadásra kerülnek. A márciusi határidőre én három helyet pályáztam meg az ELTE-n: az első helyen az egyik töris tanszék kapcsolata révén Freiburgot, a másodikon a pedagógiai karon keresztül Kölnt és a harmadikon pedig nyelvészes kapcsolaton keresztül Münchent. Freiburgba az vonzott, hogy kisváros (200.000-es kb.), szép helyen van, és közel van két másik nyugati országhoz. Információim szerint nincs túl nagy tülekedés az Erasmusos helyekért (talán nincs benn még annyira a kultúránkban?), így megkaptam ezt a lehetőséget.

Hogy elkezdhessem a tanulmányaimat, magamnak kellett kinézni, hogy milyen órákat fogadtathatok el a freiburgi egyetemről az ELTE-n, és a szállásom, odajutásom is én szerveztem; az egyetem jóformán a  tandíjmentes külföldi tanulás lehetőségét és az anyagi támogatás (esetemben kb 410 euró/hó) közvetítését vállalja.

Tehát szombat délelőtt érkeztünk, napközben szétnéztünk a városban, ahol első blikkre az utcákon folyó patakocskák (Bächle-k), a Münster (katedrális) körül, a Münsterplatz-on nyüzsgő, virágot, zöldságet, gyümölcsöt kínáló és turistáktól hemzsegő piac, és a rengeteg bicikli ragadta meg a figyelmemet.

Zolival egy Bächle fölött

A családom (egy része)

  

a freiburgi Münster és a piac

Bicikliparkoló a Stadtheater előtt

Ezt követően elutaztunk a Freiburgtól kb. 50 km-re fekvő Donaueschingenbe, a turisztikailag számontartott Duna-forráshoz, amiről már az is elmond valamit, hogy éppen "felújítás alatt áll", lévén szó egy medencéről, amit a helyi kastély ura a 18. században a kertjében felszínre bukkanó patak köré építtetett. A valóságos, földrajzi értelemben vett forrás(ok) viszont nem itt van(nak), hanem fönt a hegyben, valahol Furtwangennél. 

A Duna-forrás Donaueschingennél

Fuvarosaimmal aznap egy Freiburgtól távolabbi kisváros panziójában aludtunk, majd másnap egy előre lefoglalt hostelnél vettünk karácsonyig tartó búcsút egymástól, hiszen végleges szállásomat csak hétfőtől foglalhattam el. A vasárnapom főleg a városban való nézelődéssel telt; felsétáltam Freiburg "Gellérthegyére", a városba benyúló Schlossbergre, és elmentem a Münsterbe a déli misére, ahol a szertartás hangzása - a zsoltárok előénekese egy operaénekes volt - az énekórán hallgatott oratóriumra emlékeztetett engem, akinek a füle a jó magyar népénekekhez van szokva. Ezt az élményt holnap, november 9-én, vasárnap újra átélem, hiszen azóta "szerzett" új barátaimmal elmegyünk meghallgatni ezt a "koncertet" - most pedig búcsúzom mára.

Grüßle aus Freiburg

Sziasztok!

Íme egy közhelyekkel teli blognyitó bejegyzés! :-)

Most, hogy Erasmus ösztöndíjjal Németországban, Freiburgban tölthetek négy hónapot, 2014 októberétől 2015 februárjának elejéig, elhatároztam, hogy indítok egy blogot, ahol kedves érdeklődő ismerőseimmel megoszthatom ennek a nagy kalandnak a részleteit. Másrészt önmagamnak írok: élményeimet bejegyzések formájába öntve, elmentve jó lesz majd évek múltán visszaolvasni, mi és hogy is volt, mikor 2014 őszén egy kívülről talán közhelyes, de belülről, számomra valószínűleg egy életre emlékezetes utazásra adtam a fejem.

Ez a blog még nem olyan csinos, mint amilyennek szeretném, de lépésről lépésre egyre szebbé próbálom tenni. Igyekszem majd igazán érdekes és kívülről is érthető bejegyzéseket írni arról a saját Erasmusos szemszögemből, hogy hogyan is lehet élni, tanulni Magyarországtól kicsit nyugatabbra, esetemben a Fekete-erdő közepén, a természetközeli és barátságos Freiburgban, hiszen ennek a kipróbálása vonzott leginkább ide.

Akkor lássuk! :-)