kollégium, emberek

Hahó Emberek!

Így, hogy holnapután az utolsó előtti Erasmusos hetembe vágok bele itt Freiburgban, elérkezett az idő, hogy beszámoljak arról, hogy hol is lakom, meg milyen emberekkel ismerkedtem meg. Ha-ha-ha.. mint nyilvánvaló, nem megy nekem ez a blogolás; egyszerűen nincs idő rá. De még teszek egy végső kísérletet, így, az utolsó beadandók, klauzúrok, prűfungok közt...

Szóval egy névleg katolikus Wohnheim-ban, amolyan kollégiumban lakom, a neve "Thomas Morus Burse" (TMB). Ez sokban eltér az otthon tapasztalt katolikus és kollégium-októl: egyrészt jóformán az intézménynek csupán fenntartója az egyház, fiúk-lányok teljesen önálló, 15 fős lakóközösségekben (=Wohngemeinschaft=WG) laknak, a vallásos tartalom pedig teljesen fakultatív módon vannak felkínálva.

Én a 4-es számú WG-ben lakom, körülbelül huszonvalahány WG van ebben az intézményben. Az egyetemnek amúgy vannak saját kollégiumai, de oda nem kerültem be. Biztonság kedvéért megpályáztam katolikus kollégiumokat is, és szerencsére ide felvettek. A TMB a város keleti végében, a Littenweiler nevű völgyszerű városrészben van, az egyetemtől 15 perc villamosozással és 15 perc sétával érhető el. Csendes városrész, lakóházak, társasházak vannak a környéken, és a kollégiumtól 10 percre már elérhetőek a völgy két oldalán húzódó fenyőerdős hegyoldalak.

A kollégium az utcáról ősszel

A keleti szárny, ahol lakom; második emelet jobbról a második ablak (redőny felhúzva) az enyém

A főbejárat belülről

A WG-m folyosója

December 6. reggele :-)

Itt Németországban mindenütt egyszemélyes kollégiumi szobák vannak, ami nekem új, de tetszik. Freiburgban amúgy elég nehéz szállást találni diákoknak, mindig hamar elfogynak a kollégiumi helyek, így szerencsém volt. Ez a szoba havonta 235 euróba kerül, ami itteni viszonylatban nem drága. És a kollégium infrastruktúráját tekintve tényleg semmi nem hiányzik nekem. Itt egy kép a szobámról; időközben vettem bolhapiacon egy sötétítőfüggönyt ágytakarónak illetve egy szőnyeget, és az ágyam fölötti falat fonal, gyurmaragasztó, mini csipeszek és gemkapcsok felhasználásával az otthonról hozott fényképekkel dekoráltam ki szárogatókötélszerűen.

A szobám a beköltözésem napján októberben

A WG-mben tehát 15-en vagyunk, egy közös konyhával és  2-2 közös férfi-női fürdővel/WC-vel. Egy hete, szombaton kiköltözött Mari, azaz Marilena, az egyik lakótársam, mert elutazott Svédországba Erasmusolni. Szomorú volt látni, ahogy a szüleivel hosszasan pakolták a cuccokat az autóba majd elmentek; belegondoltam, lehet soha többé az életben nem fogunk találkozni.

A WG-ben kedvesek az emberek; 15-ből csak 4-en vagyunk külföldiek (egy amerikai lány, egy török srác, egy izlandi lány akit most egy brazil lány váltott fel, meg én), a többiek mind németek. Ez egyrészt tök jó, mert itt aztán van lehetőség gyakorolni a németet, másrészt viszont sokszor irigylem azokat, akik külföldiek közt élnek a kollégiumukban, mert a németek közt - akik itt itthon vannak - kissé kisebbrendűségi érzésem van a nyelvi nehézségeim miatt. Mondjuk most már egész jól megértem őket egyenként, de ha ketten vagy többen beszélgetnek, elég nehéz követni a beszélgetés folyamát, pláne hozzászólni. Így a kollégiumban hiányzik az, hogy olyanokkal legyek együtt, akikkel egy "státuszban" vagyok: külföldiekkel, átutazókkal, Erasmusosokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek, és mellesleg akadozó, akcentusos, hibás németüket jobban megértem, mint az anyanyelviekét.

Talán ezért is van az, hogy a leginkább olyanokkal kerültem barátságba, akik szintén Erasmusosok, mert noha egyáltalán nem, de mégis "egy nyelvet beszélünk". Így a legkedvesebb ismerőseim többek közt két olasz lány, a művészettörténetet tanuló Maria, az erdészmérnöknek készülő Arianna, a cseh töris Eliska, és a lengyel Agnieska, aki kommunikációtudományt tanul.Velük már sok külön programon (kirándulás, városnézések, közös vacsorafőzések) vettem részt közösen, vagy csak simán összefutottunk, vagy közös óránk is van. Azt hiszem, noha a WG-beli németek is kedvesek, mégis ezekkel az emberekkel, a hasonló új élményeket, tapasztalatokat szerző, hasonló német nyelvet beszélő "sorstársaimmal" fogom tartani a későbbiekben a kapcsolatot; már meg is beszéltük egymás meglátogatását!

Részlet a szülinapom WG-s ünnepléséből; sajnos csoportkép nem készült

És a szülinapom megünneplése Erasmusosok körében :-) Eliska, Zsófi, én, Anna, Maria, Arianna, Marianna, Anna (b-j)

A 25. szülinapomat októberben kétszer is megünnepeltem, egyszer a lakótársaimmal, egyszer pedig az Erasmusos új ismerősökkel. A WG-sre ha jól emlékszem, sóstanglit és ostoros kalácsot sütöttem, az Erasmusosokat pedig tárkonyos babgulyással, sóstanglival és hatlapossal örvendeztettem meg :-) hát igen, ők azért közelebb állnak a szívemhez. Van itt néhány magyar ismerős is, szintén Erasmusosok vagy egyéb külföldi tanulmányi programban vannak/voltak itt; velük is össze szoktunk futni néha, hogy megbeszéljük, kivel mi újság, és hogy ne felejtsünk el magyarul. :-) Amúgy igen, érdekes megtapasztalni, hogy mennyire meghatározó az embernek az anyanyelve, és hogy sosem fogom tudni olyan jól kifejezni magam és megérteni a világot más nyelven, mint magyarul, mint a magyar nyelv által. Éppen magyarul. Milyen esetlegesnek és véletlennek tűnik most ez is. "Ennyi erővel" születhettem volna Bulgáriában, Kazahsztánban vagy Sri Lankán is, és akkor a világ egy másik nyelvét beszélném.

Ejj, nagyon gyorsan elment ez a négy hónap. Most, hogy még két hetem maradt itt Freiburgban, próbálom - amennyire a kurzusok záróakkordjai mellett lehet - intenzíven kihasználni az időt, ma például Konstanzban és Meersburgban voltam, a Boden-tó partján Mariaval és Ariannával egy szervezett kirándulás keretében, de még a következő két hétbe belegyömöszölök egy borkóstolót, egy frittelle- (nem tudom így kell-e írni, olasz fánk) és egy falafel-partit az olaszokkal, egy kiruccanást Schauinslandra (a Fekete-erdő egyik legmagasabb pontja, Freiburg területén) és Németország legmagasabb fájához (ami állítólag itt van Freiburg környékén) és egy búcsúpartit, talán lángossal.

Még szeretnék írni bejegyzéseket, vagy legalábbis fényképeket mutatni a helyekről, ahol jártam: városokról (Colmar, Strassburg, Basel, Konstanz, Meersburg) és kirándulásokról (Titisee, Feldberg, Zweribach-vízesések, Feketeerdő egyéb pontjai). Szóval még jelentkezem. Most jó éjszakát!