Egy hosszú bejegyzés az egyetemről

Hahó mindenki,

Íme egy újabb bejegyzés, nagy nehezen, de megszületett! :-) Ez a nyolcadik hét az egyetemen, már két hónapja vagyok itt, és ez még csak a 4. bejegyzés.. szeretnék többet írni, de egyszerűen nincs rá idő sajnos, most éppen be vagyok havazva egészen, elég sokat kell olvasnom hétről hétre az órákra, persze németül, és persze szakirodalmat, szóval nem könnyű! Plusz még az eltén futó kb. 4 órámra is készülnöm kellene.. :-S Szóval az Erasmusosok élete nem annyira csak játék és mese.. legalábbis az enyém, de lehet hogy én túl szorgos vagyok! Ezt már meg is jegyezték páran. Sajnos az utóbbi pár hétben még az Erasmusos új ismerőseimmel-barátaimmal is alig volt időm összejönni, de remélem a jövő héttől jobb lesz a helyzet, aztán 19-én meg már megyek is haza a karácsonyi szünetre. Apropó, a következő bejegyzésben az itt megismert új emberekről lesz szó, és majd írok valamit a koliról is.

Mielőtt nekilátok leírni az egyetemi élményeimet, még felhívnám a figyelmet arra, hogy ha van kedvetek, írjatok a bejegyzésekhez megjegyzést, visszajelzést, kérdést, vagy amit akartok! az tök jó volna! :-)

Akkor hát az egyetemről..

Az "Albert-Ludwigs-Universität" nevét az egyetemet 1457-ben megalapító VI. Albert Habsburg főherceg, és az intézmény fennmaradását az 1810-es években lehetővé tevő I. Lajos (Ludwig) badeni nagyherceg után kapta. Ma mindenféle dolgot lehet itt tanulni, orvosi-jogi-természettudományos-bölcsész-társadalomtudományi stb. dolgokat, és több mint 20.000 hallgató jár ide, ami elég sok ahhoz képest, hogy a városban laknak körülbelül 200.000-en! És ha jól emlékszem az első heti információs előadásokra, akkor a hallgatók 15%-a külföldről jön. Valóban, az ELTE-hez képest, ahol az ember igen ritkán találkozik csak külföldiekkel (persze ki is akarna magyarul tanulni, vagy egyáltalán Magyarországon?), esetleg határon túli magyarokkal - itt egészen vegyes a társaság. Az órák németül folynak, legalábbis az én óráim, (de hallottam egy-két szakról (pl. erdőmérnöki), hogy a mesterképzést angolul lehet elvégezni).  A "német" (legalábbis anyanyelvi szinten beszélő) hallgatók közt közt is elég gyakran lehet találni egy-egy Gianni-t, Tomaszewski-t, vagy egyéb más nyelveken hangzó neveket. Igen; habár Freiburg nem is olyan nagy város Németországban, de itt is elég jól megtapasztalható az a multinacionális környezet, amiről Nyugat-Európát illetően olyan sokat lehet hallani: az egyetemi órák névsora, az utcán elkapott mindenféle nyelvű beszélgetések, mindenféle bőrszínű és ruházatú emberek - hogy a legszembetűnőbbeket említsem. De talán hasonlóan nézhetett ki Magyarország is pl. a török kor után, a betelepítések-betelepülések révén, csak mára már nem számít, ha valakinek német vagy szlovák vagy egyéb más nemzetiségű neve van..

Az egyetemnek elég sok épülete van, a városban szétszórva - a bölcsészkarhoz tartozó épületek, ahol nekem is óráim vannak, az óvárosban vannak, a kollégiumomtól körülbelül fél óra alatt elérhetőek; többségük 20. századi, nem túl patinás, bár vannak középkori eredetű épületek is. Az ELTE Múzeum körúti kampusza számomra szebb!

Az egyik büfé, az Europa Café. Nem sok képem van az egyetemről, de ezt lefotóztam, mert jó hely! És lehet készpénz helyett lehet a feltöltött német freiburgi diákigazolvánnyal, 2 másodperc alatt is fizetni, és a tejeskávét müzlistálban adják, komolyan. :-)

Most pedig néhány pontban összegyűjtve, hogy mi az, ami szembetűnően más, furcsa számomra, az ELTE-hez képest:

1. Kopogtatás. Az egyes órák és az órán belül elhangzott prezentációk végén az emberek kopogtatnak a padon, egyfajta tapsként! Ez annyira furcsa és vicces volt eleinte, néztünk is mi külföldiek, hogy ez meg mi! De aztán elfogadtuk, oké, helyi szokás, azóta kopogtatok én is szorgosan :-) Végülis ez egyfajta "átmeneti rítus" az óra végén, és az ember tudja, hogy akkor most már végre vége az órának. Bár nekem továbbra is jobban tetszik az eltés "rendszer", vagyis az, hogy sosem tapsolunk vagy kopogtatnuk, maximum a félév legutolsó előadásán tapsolunk, és akkor is csak abban az esetben, ha nagyon jó volt az előadó és az előadás. És mivel ez elég ritka, egy ilyen spontán félév végi taps nagyon 'ott' tud lenni! Itt ez a kopogtatás azt hiszem, nem tudja ezt kifejezni.
2. Idősek. Az előadásokon a hallgatók 30-50%-a 50 év feletti! Tök érdekes! Azt hallottam, hogy valami összeg befizetésével bárki behallgathat az  előadásokra, és igen sok nyugdíjas teszi ezt, ami tök jó szerintem. Látni, hogy 60 év felett nem csak a szappanoperák és a szupermarketek akciós szórólapjai tudják fölkelteni az ember érdeklődését, hanem mondjuk egy előadás a 20. század egyetemes történelméről, vagy a középkori könyvkultúráról..

3. Kredit=időmennyiség. Itt szembesültem azzal, hogy a kredit, amit egy-egy kurzus teljesítéséért kapok, időegységnek számít, pontosabban 1 kredit kb. 25-30 óra tanulásra, felkészülésre fordított időnek felel meg, az európai felsőoktatási kreditrendszerben. És itt minden ehhez mérve kerül beszámításra, például egy kurzus, amihez olvasni kell óráról órára, esszét, zh-t, szemináriumi dolgozatot kell írni és egy referátumot tartani, az 10 kreditet ér. És nem fordulhat elő, hogy egy olyan kurzus, amire kiselőadással, két csoportfeladattal és szemináriumi dolgozattal kell készülni, 2 kreditet érjen... (ld. ELTE-s kurzusok..)

4. Reflexió. Meglepő, és PPK-n [értsd: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara] közhelyesnek és haszontalan dolognak tartott reflexiót itt elég sok gyakorlati kurzuson megkövetelik. Ha nem is írásos formában, de legalább szóban reflektálj arra, hogy egyáltalán miért ülsz azon az órán, mit gondolsz az elhangzottakról, mi a véleményed az egészről - ennek megfelelően a kurzusok anyaga által felvetett kérdések megvitatása mindig fontos. A történelmi témájú szemináriumok kulcsmondata a "tézis" és a "diszkussziókérdés" - azaz tudnod kell, hogy egy szakszöveg milyen álláspontos vesz fel a tárgyával kapcsolatban (ez a tézis), és hogy az milyen szempontból vitatható, milyen további kérdéseket vet fel (ezt kell megvitatásra alkalmas diszkussziókérdéssé fogalmazni). Az esszéíratás gyakorlata is bevett, aminek szintén az a lényege, hogy gondold át és mutasd be helyes érveléssel a saját álláspontodat! Én eddig sem voltam ellene a PPK-s kurzusok önreflexió-íratás gyakorlatának, de az itt tapasztaltak méginkább megerősítenek abban, hogy csak akkor tanulok meg valami igazán, ha eltöprengek azon, hogy mi is a véleményem arról a dologról, mennyiben érint az engem és mi szükségem van rá egyáltalán. Ez  amúgy a történelemtanítás itteni elveiben is visszaköszön - de arról egy újabb bejegyzést írok majd talán.
5. Papírhegyek. Itt van pénz fénymásolásra, nyomtatásra, nem úgy, mint az ELTE-n.. A tanárok egész oldalra, szépen, van, hogy egyoldalasan (!) nyomtatott handout-okat, tematikákat osztanak ki, és a diákok sem spórolnak a nyomtatással. Itt nincs olyan, hogy rossz a nyomtató, fénymásoló, nincs pénz papírra, tintára.. Az egyik pedagógiás szemináriumra a tanárnő csak az én négyfős csoportom prezentációjához a körülbelül 25 kurzusrésztvevőnek fejenként kb. 8 lapot nyomtatott ki, szó nélkül. Persze lehet ezt kritizálni a környezettudatosság felől, de valljuk be, otthon elsősorban anyagi okok miatt miatt nem nyomtatunk. Hát, szóval itt jobban élnek.

Összesen 10-12 órám van, ez azért bizonytalan, mert vannak olyan töris előadások, amikre csak "hallagtózni" járok be, de vizsgázni nem fogok. Ez a 10-12 elég sok ahhoz képest, amit én is, és asszem sokan mások az Erasmusos nyaralós-bulizós félévekről gondolnak, de igen, nekem elég sok órám van itt, ami azért is alakult így, mert kb 7-8 órát el szeretnék ebből fogadtatni az ELTE-n. Ezek az óráim fixek:

 - egy töris szeminárium a harmincéves háborúról, társadalomtörténeti perspektívában (tök jó, érdekes óra, katonák, parasztok, egó-dokumentumok, mikrotörténet-perspektíva, sok olvasnivaló, de érdekesek)

 - egy előadás a középkori könyvkultúráról (nagyon érdekes!! könyvkészítési eljárások, könyvfestészet, a könyvek értéke, szerepe a középkorban)

 - nyelvóra Erasmusosoknak (nem túl hatékony, de azért jobb a semminél)

 - művészettörténet-óra: a műgyűjtés történetéről (ezt is el tudom otthon fogadtatni, rokon műveltségterületnek, azért járok be, amúgy ez is érdekes, kicsit belelátok a művészettörténetbe ezáltal)

 - töris előadás a szén kultúrtörténetéről (új megközelítés számomra)

 - töris előadás Európa középkori globális kapcsolatairól (ez is új megközelítés, szintén érdekes!)

 - heraldika, címerek kultúrtörténeti nézőpontból (mire jók a címerek, mit fejeztek ki a korukban, stb.; ez is szuper, bár sok az olvasnivaló)

 - történelem szakmódszertan a nemzetiszocializmus mint törióra-téma példáján (úú ez elég sok újat mond nekem a történelemoktatásról, az eltés töris szakmódszertan-kurzusokhoz képest; nagyon érdekes beletekinteni, hogy mit gondolnak itt a történelemoktatásról, pláne egy ilyen érzékeny téma, mint a nemzetiszocializmus példáján!)

 - kooperatív tanulás csoportmódszerekkel (ez egy tömbösített gyakorlat volt épp a hétvégén, csoportmódszereket próbáltunk ki egymáson, érdekes volt ez is)

Ezeken kívül meg még lesz két tömbösített pedagógiás-pszichológiás órám; az egyik a tanári kommunikációról, a másik pedig tanári önmenedzselésről, "túlélés"-egészségmegőrzés-stratégiákról.

Bolhapiac a menza épületében. Tipikusan ez a kép sem tanulás közben készült, de hát óra közben az ember próbálja megérteni amit németül mondanak  :-)

S hogy milyen részt venni az órákon számomra?
Hát persze elég nehéz, a nyelvi nehézségek miatt. Megfigyeltem, hogy a legjobb hallott szöveg értéshez sok alvás, sok kávé kell, és előtte nap nem szabad még egy pohár sört sem inni! :-) Az elmúlt két hónapban azt hiszem, elég sokat fejlődtem a hallás utáni értésben; ha nagyon odafigyelek, már 80-90%-ot is meg tudok érteni :-) Az előadásokon ugye beszélni nem sokat kell, és így más a helyzet a gyakorlati kurzusokkal. Sajnos küzdök azzal, amivel tapasztalataim szerint a legtöbb Erasmusos küzd, hogy nem tudok hozzászólni az órákhoz, mert persze a németek mindenre rávágják a választ, vagy legalább spontán reagálnak, na és az nekem nem megy. És ez elég rossz érzés, mert olykor órákon át olvasok egy német szöveget az adott órára, de a felkészültségemnek effektive semmi látszata nincs az egyes alkalmakon :-( A beszédben megérkezésem óta ugyan bizonyára fejlődtem (ebben bizonyára sokat segít az is, hogy németek közt lakom -ld majd később), a gyakorlati órákon meg már kissé beleragadtam az érkezésemkor felvett megfigyelő szerepbe, és abból már elég nehéz kilépni, és aktívan hozzászólni a témákhoz. Persze ha csoportfeladat van, ott azért próbálok valamit én is hozzátenni, és könnyebb is kevés ember előtt megszólalni. Az viszont mindenképp igaz, hogy a legtöbbet a passzív szakszókincsem fejlődött a temérdek mennyiségű töris és pedagógiás szakszövegnek köszönhetően, amiken eddig átrágtam magam éjt nappallá téve. A hátralévő egy-két hónapban próbálok tudatosabban odafigyelni a beszédkészségem fejlesztésére, az íráskészségem javulását pedig a karácsonyig beadandó, előtte német anyanyelvű csoporttársakkal átnézendő, kijavítandó beadandók is garantálják. Ja, és amúgy angolul minimális mennyiségben (és minőségben :-) ) kommunikálok; mióta itt vagyok, körülbelül 25 angol mondat hagyta el a számat.

Hát ennyit szándékoztam ebbe a bejegyzésbe írni,. Gratulálok, kedves olvasó, ha a végére értél! :-) Ha van kedved, szólj hozzá! :-)