Megérkeztem Freiburgba!

Szóval megérkeztem Freiburgba!...

... több mint egy hónapja, október 4-én. Kocsival jöttünk, anya, apa, Bence és a barátom, Zoli, meg a négy hónapra való cuccaim. Ma november 8. van... igen, csak most kezdem írni a blogot valójában, hiszen szerencsére nagyon sok elfoglaltságom van mindig, és vártam, hogy gyűljenek az élmények.. most már összegyűlt egy adag. Kezdjük egy gyors jelentéssel a megérkezésemről.

Szóval kocsival jöttünk, péntek délután 5-kor indultunk Budapestről és két hosszabb pihenő beiktatásával reggel 10-re értünk ide, Freiburgba, teljes nevén Freiburg im Breisgau-ba.

Freiburg... szóval hol is vagyok most? Németország délnyugati csücskében, Baden-Württemberg államban

 

található ez a város, körülbelül 40-50 kilométerre a svájci, és kb. 20 kilométerre a francia határhoz; körülbelül 50-50 kilométerre vagyok Baseltől és Strassbourgtól. A fenti két, netről lopott térképen piros nyíllal jelöltem Freiburgot! A domborzati térképen is látható valamelyest, hogy nem egy síkság közepén helyezkedik el Freiburg (bár a Rajna mint német-francia határfolyó, és a mellette fekvő lapos terület nincs túl messze), hanem szép hegyek közt, pontosabban a Fekete-erdőnek nevezett hegységben (pontosabban annak a nyugati felén), ahonnan a Duna, valamint a Fekete-erdő-torta és a kakukkosóra ered. 

Hogy épp ezt a várost választottam négyhónapos Eramsus-ösztöndíjas tartózkodásom helyéül, abban az említett földrajzi meghatározottságok is szerepet játszottak :-) (Lásd majd a későbbi bejegyzéseket.) Az Erasmus-ösztöndíj egy (szerintem) bármely egyetemről, bármely hallgató által megpályázható lehetőség egy-két szemeszternyi külföldi tanulmányútra, amihez a külföldi létfenntartás költségeit kiegészítő támogatás is jár, és ami során a külföldön végzett egyetemi kurzusok a hazai tanulmányokban elfogadásra kerülnek. A márciusi határidőre én három helyet pályáztam meg az ELTE-n: az első helyen az egyik töris tanszék kapcsolata révén Freiburgot, a másodikon a pedagógiai karon keresztül Kölnt és a harmadikon pedig nyelvészes kapcsolaton keresztül Münchent. Freiburgba az vonzott, hogy kisváros (200.000-es kb.), szép helyen van, és közel van két másik nyugati országhoz. Információim szerint nincs túl nagy tülekedés az Erasmusos helyekért (talán nincs benn még annyira a kultúránkban?), így megkaptam ezt a lehetőséget.

Hogy elkezdhessem a tanulmányaimat, magamnak kellett kinézni, hogy milyen órákat fogadtathatok el a freiburgi egyetemről az ELTE-n, és a szállásom, odajutásom is én szerveztem; az egyetem jóformán a  tandíjmentes külföldi tanulás lehetőségét és az anyagi támogatás (esetemben kb 410 euró/hó) közvetítését vállalja.

Tehát szombat délelőtt érkeztünk, napközben szétnéztünk a városban, ahol első blikkre az utcákon folyó patakocskák (Bächle-k), a Münster (katedrális) körül, a Münsterplatz-on nyüzsgő, virágot, zöldságet, gyümölcsöt kínáló és turistáktól hemzsegő piac, és a rengeteg bicikli ragadta meg a figyelmemet.

Zolival egy Bächle fölött

A családom (egy része)

  

a freiburgi Münster és a piac

Bicikliparkoló a Stadtheater előtt

Ezt követően elutaztunk a Freiburgtól kb. 50 km-re fekvő Donaueschingenbe, a turisztikailag számontartott Duna-forráshoz, amiről már az is elmond valamit, hogy éppen "felújítás alatt áll", lévén szó egy medencéről, amit a helyi kastély ura a 18. században a kertjében felszínre bukkanó patak köré építtetett. A valóságos, földrajzi értelemben vett forrás(ok) viszont nem itt van(nak), hanem fönt a hegyben, valahol Furtwangennél. 

A Duna-forrás Donaueschingennél

Fuvarosaimmal aznap egy Freiburgtól távolabbi kisváros panziójában aludtunk, majd másnap egy előre lefoglalt hostelnél vettünk karácsonyig tartó búcsút egymástól, hiszen végleges szállásomat csak hétfőtől foglalhattam el. A vasárnapom főleg a városban való nézelődéssel telt; felsétáltam Freiburg "Gellérthegyére", a városba benyúló Schlossbergre, és elmentem a Münsterbe a déli misére, ahol a szertartás hangzása - a zsoltárok előénekese egy operaénekes volt - az énekórán hallgatott oratóriumra emlékeztetett engem, akinek a füle a jó magyar népénekekhez van szokva. Ezt az élményt holnap, november 9-én, vasárnap újra átélem, hiszen azóta "szerzett" új barátaimmal elmegyünk meghallgatni ezt a "koncertet" - most pedig búcsúzom mára.