Freiburgról

Freiburg a Fekete-erdőből nyugat felé folyó és a Rajnába torkolló Dreisam folyócska völgyében fekszik. 

Kilátás a Schlossberg oldalából kelet felé, a Dreisam völgyébe - nagyon hátul, ahol két nagyobb (itt pontszerű) világos színű emeletes ház látszik, ott lakom :-)

A Dreisam folyócska, amitől öt percre lakom

A Rajna és a hegyvidék közti dombos vidéket "Breisgau"-nak is nevezik, innen jön a "Freiburg im Breisgau" név is. Ez a vidék Németország legmelegebb, legnaposabb vidéke, szőlő- és gyümölcstermesztéséről híres (pl. Kaiserstuhl és a Tuniberg nevű dombos-hegyes "szőlőshegyek" Freiburgtól nyugatra-északnyugatra) - Németország Toscana-jának is nevezik. 

A várost hegyek veszik körül, a belvárosból kb. fél óra közlekedéssel már kirándulhatunk is; ahol lakom, negyed óra sétával elérhetem az első erdős hegyoldalakat, turistaösvényeket. Freiburg területéhez tartozik a Fekete-erdő egyik legmagasabb pontja, az 1284 méter magas Schauinsland (ahova felvonó is közlekedik) - ezzel Freiburg Németország nagyvárosai közt a területén belüli legnagyobb szintkülönbséggel rendelkező város (több mint 1000 méter). 

Freiburg a Fekete-erdőből a Rajna völgye felé tartó kereskedelmi útvonalon jött létre a 11-12. században. Polgárai a környéki ezüstbányákból olyan jól meggazdagodtak, hogy saját maguk emeltek egy hatalmas, román stílusúnak indult, de végülis döntően a gótika jegyében épült templomot, a Münstert, amire tehát azért olyan büszkék, mert nem egy püspökség vagy érsekség vagyonából és céljaira épült, hanem a város polgárai adták össze amijük volt, a saját plébániatemplomuk felállítására. 

Az éppen felújítás alatt álló Münster a Schlossbergről

Vízköpők a Münster oldalán [megtalálod a vicceset? :-)]

A város történetéből a magyarok számára érdekes lehet még, hogy 1368-tól egészen 1803-ig Freiburg a Habsburg-dinasztia területeihez tartozott; ezt követően Baden, majd Baden-Württtemberg tartomány része lett.

A vörös Historisches Kaufhaus és a Münster

A régi (vörös) és az új (fehér) Rathaus (tanácsház)

Macskakő-kavics cégér egy könyvesbolt előtt - tele van az óváros ilyenekkel

A város legrégebbi építészeti emlékei a tízperces sétával átszelhető,üzletekkel-vendéglátóhelyekkel teli kedves kis óvárosban találhatóak. Itt az egy-két emeletes, középkori eredetű házak közt a macskaköves járdában kialakított csatornában kis patakocskák folynak, ezeket itt Bächle-nek nevezik.A második világháborúban, 1944. november 27. éjszakáján az egész belvárost lebombázták, de a Münster érdekes módon épen maradt. A háború utáni évtizedekben újjáépítették a belvárost, és az 1970-es években gyalogos zónává alakítva teljesen lezárták az autóforgalom elől. Ez is jelzi, hogy Freiburgban igen nagy tér jut a környezettudatosságnak. A közelben felállítandó atomerőmű elleni tiltakozásból jött létre az 1970-es években a német zöldpárt, aminek itt németországi viszonylatban igen nagy a támogatottsága. A a város nagy arányban hasznosítja a napenergiát (például van olyan városész, ami ezzel működik) és egyéb bio-öko energiát (pl. szélerőművek a hegyoldalakon); és már csak az Erasmusosok közt nagy számban vannak erdőmérnök-hallgatók, de van ismerősöm, aki a megújuló energiaforrásokról tanulni jött ide. Szelektív kukák mindenhol! És nagyon tetszik, hogy a város levegője tiszta! Ahol lakom, esténként elég jó "vidékszag" van :-) Nem tudom, hogy fogok újra hozzászokni a budapesti levegőhöz.. Az időjárásról annyit, hogy nagy szerencsére októberben minden hétvégén gyönyörű napos idő volt, így körülbelül minden hétvégén kirándultam (erről később beszámolok), most novemberben elég sokat esik az eső, úgy érzékelem, ugyan mindig csak körülbelül szemerkélve, de gyakrabban és huzamosabban, mint otthon.

Freiburg a Schlossbergről, nyugat felé - háttérben a francia Vogézek és a ködös Rajna-menti síkság, Elzász; jobbra a közelebbi hegy a szőlőbirtokokkal borított Kaiserstuhl

Szélerőművek a Schlossbergen

Ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, a városban nagyon sok a bicikli! A gyerekeket is a bicikli után kötött kis utánfutóval viszik a helyiek oviba meg mindenhova.

Kép egy ovi előtt -  a biciklizés szeretete korán kezdődik :-)

Rengeteg a bicikliút mindenütt! A macskakövön is!

Az idegenvezető hölgy elmondása szerint (akivel az első napokban városnéző sétán vettem részt) nagy az aránya a bűncselekményeknek Freiburgban, de mindez a biciklilopások miatt, úgyhogy ajánlott lekötni rendesen a biciklit. Én magam végülis nem vettem biciklit (habár rengeteg más Erasmusos vett magának), így a télre, hidegre, úgy döntöttem, mégha a bicikli-fílingről le is mondok, de a 90 eurós Semestertickettel nagyon jól elleszek - ezzel hat hónapig szabadon utazgathatok Freiburgban és a környékén.

Freiburg nagyon barátságos, élhető, tiszta, jó levegőjű város; az idegenvezető elmondása szerint Freiburgban pozitívan alakul a lakosságszám - és nem csupán az újonnan beköltözők által: több gyerek születik, mint amennyi ember meghal (ami ritka Németországban is), a város lakóira pedig  - talán az aránylag több napsütésnek köszönhetően - kevésbé stresszes, nyugodtabb, kissé mediterrán mentalitás jellemző (szemben más német területek lakóival). Mivel most vagyok először Németországban, nincs összehasonlítási alapom, de az biztos, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velem az első napoktól kezdve.

Most viszont elég mára, megyek aludni. Legközelebb az egyetemmel kapcsolatos benyomásaimról és a kollégiumról fogok írni. Tschüß! :-)

Megérkeztem Freiburgba!

Szóval megérkeztem Freiburgba!...

... több mint egy hónapja, október 4-én. Kocsival jöttünk, anya, apa, Bence és a barátom, Zoli, meg a négy hónapra való cuccaim. Ma november 8. van... igen, csak most kezdem írni a blogot valójában, hiszen szerencsére nagyon sok elfoglaltságom van mindig, és vártam, hogy gyűljenek az élmények.. most már összegyűlt egy adag. Kezdjük egy gyors jelentéssel a megérkezésemről.

Szóval kocsival jöttünk, péntek délután 5-kor indultunk Budapestről és két hosszabb pihenő beiktatásával reggel 10-re értünk ide, Freiburgba, teljes nevén Freiburg im Breisgau-ba.

Freiburg... szóval hol is vagyok most? Németország délnyugati csücskében, Baden-Württemberg államban

 

található ez a város, körülbelül 40-50 kilométerre a svájci, és kb. 20 kilométerre a francia határhoz; körülbelül 50-50 kilométerre vagyok Baseltől és Strassbourgtól. A fenti két, netről lopott térképen piros nyíllal jelöltem Freiburgot! A domborzati térképen is látható valamelyest, hogy nem egy síkság közepén helyezkedik el Freiburg (bár a Rajna mint német-francia határfolyó, és a mellette fekvő lapos terület nincs túl messze), hanem szép hegyek közt, pontosabban a Fekete-erdőnek nevezett hegységben (pontosabban annak a nyugati felén), ahonnan a Duna, valamint a Fekete-erdő-torta és a kakukkosóra ered. 

Hogy épp ezt a várost választottam négyhónapos Eramsus-ösztöndíjas tartózkodásom helyéül, abban az említett földrajzi meghatározottságok is szerepet játszottak :-) (Lásd majd a későbbi bejegyzéseket.) Az Erasmus-ösztöndíj egy (szerintem) bármely egyetemről, bármely hallgató által megpályázható lehetőség egy-két szemeszternyi külföldi tanulmányútra, amihez a külföldi létfenntartás költségeit kiegészítő támogatás is jár, és ami során a külföldön végzett egyetemi kurzusok a hazai tanulmányokban elfogadásra kerülnek. A márciusi határidőre én három helyet pályáztam meg az ELTE-n: az első helyen az egyik töris tanszék kapcsolata révén Freiburgot, a másodikon a pedagógiai karon keresztül Kölnt és a harmadikon pedig nyelvészes kapcsolaton keresztül Münchent. Freiburgba az vonzott, hogy kisváros (200.000-es kb.), szép helyen van, és közel van két másik nyugati országhoz. Információim szerint nincs túl nagy tülekedés az Erasmusos helyekért (talán nincs benn még annyira a kultúránkban?), így megkaptam ezt a lehetőséget.

Hogy elkezdhessem a tanulmányaimat, magamnak kellett kinézni, hogy milyen órákat fogadtathatok el a freiburgi egyetemről az ELTE-n, és a szállásom, odajutásom is én szerveztem; az egyetem jóformán a  tandíjmentes külföldi tanulás lehetőségét és az anyagi támogatás (esetemben kb 410 euró/hó) közvetítését vállalja.

Tehát szombat délelőtt érkeztünk, napközben szétnéztünk a városban, ahol első blikkre az utcákon folyó patakocskák (Bächle-k), a Münster (katedrális) körül, a Münsterplatz-on nyüzsgő, virágot, zöldságet, gyümölcsöt kínáló és turistáktól hemzsegő piac, és a rengeteg bicikli ragadta meg a figyelmemet.

Zolival egy Bächle fölött

A családom (egy része)

  

a freiburgi Münster és a piac

Bicikliparkoló a Stadtheater előtt

Ezt követően elutaztunk a Freiburgtól kb. 50 km-re fekvő Donaueschingenbe, a turisztikailag számontartott Duna-forráshoz, amiről már az is elmond valamit, hogy éppen "felújítás alatt áll", lévén szó egy medencéről, amit a helyi kastély ura a 18. században a kertjében felszínre bukkanó patak köré építtetett. A valóságos, földrajzi értelemben vett forrás(ok) viszont nem itt van(nak), hanem fönt a hegyben, valahol Furtwangennél. 

A Duna-forrás Donaueschingennél

Fuvarosaimmal aznap egy Freiburgtól távolabbi kisváros panziójában aludtunk, majd másnap egy előre lefoglalt hostelnél vettünk karácsonyig tartó búcsút egymástól, hiszen végleges szállásomat csak hétfőtől foglalhattam el. A vasárnapom főleg a városban való nézelődéssel telt; felsétáltam Freiburg "Gellérthegyére", a városba benyúló Schlossbergre, és elmentem a Münsterbe a déli misére, ahol a szertartás hangzása - a zsoltárok előénekese egy operaénekes volt - az énekórán hallgatott oratóriumra emlékeztetett engem, akinek a füle a jó magyar népénekekhez van szokva. Ezt az élményt holnap, november 9-én, vasárnap újra átélem, hiszen azóta "szerzett" új barátaimmal elmegyünk meghallgatni ezt a "koncertet" - most pedig búcsúzom mára.